Mint egykori bizottsági elnök részben hivatalból, részben pedig szakmai elhivatottságból a kezdetektől a befejezésig figyelemmel kísértem a „meseház” megvalósításának folyamatát.

Egy pályázati lehetőség kapcsán merült fel a gondolat, hogy a meglévő rendkívül csúnya és az óvoda nevelési programjához méltatlan építmény helyére a palóc sajátosságokat magán viselő, hagyományos anyagokból, hagyományos módon elkészített meseházat hozzunk létre, amely szolgálhatja az óvodai nevelést és egyben alkalmas az erdei óvodai programok megvalósítására is.

Óvónőkkel történt szakmai egyeztetés után Sípos László elkészítette a meseház vázlatos rajzát. A rajzot elfogadva történt meg az anyagszükséglet felmérése és a költségvetés elkészítése. Ebben a polgármesteri hivatal dolgozói segítettek. A hivatal szakemberei részéről a megvalósíthatósággal kapcsolatosan semmilyen aggodalom nem merült fel.

Mivel a megpályázható összeg feletti rész kifizetését az óvodai alapítvány, és a szülők által fenntartott alap magára vállalta, a pályázat beadásra került. A pályázatot a fenntartó alapítvány adta be, amit támogatásra érdemesnek ítéltek.

A kivitelezés Sípos László szakmai irányítása mellett, a hivatal szakembereinek bevonásával, közmunkások, szülők és egyesületi tagok segítségével kezdődött meg. Az alapzat elkészülte után Szentiványi Imre - akkor még az önkormányzat dolgozója - vállalta magára a tetőszerkezet elkészítését. Határozott kérésünket, miszerint minden munkafolyamatot egyeztessen Sípos Lászlóval, nem vette figyelembe. Az elkészült tető sem a szakmai kívánalmaknak, sem a palóc hagyományoknak nem felelt meg. Jelen állapotában balesetveszélyes.

A tetőszerkezet lebontásával és a szakmai követelményeknek megfelelő újraépítésével a balesetveszély megszűnne, a meseház használhatóvá válna. Ennek bekerülése minimálisnak mondható. Emberi munka igénye mellett csupán az egykor megvásárolt, de szőrén-szálán eltűnt faanyag pótlásáról kell gondoskodni.

            Meglátásom szerint a meseház teljes elbontását semmi sem indokolhatja. Építésekor a hivatal műszaki szakemberei semmi kivetnivalót nem találtak a „meseházban”, az akkori jegyző semmiféle jogellenességet nem jelzett. Amennyiben mégis helyrehozhatatlan szabálytalanság történt volna, meg kell keresni a felelőst vagy felelősöket és a kárt meg kell fizettetni vele, vagy velük.

Szerencsére az önkormányzatoknál pontosan le van szabályozva a felelősség kérdése. A képviselők hozzák meg az elvi döntést, amit a hivatali apparátus a jegyző irányítása mellett kivitelez. Mivel a testület tagjai ebben a minőségükben nem szakemberek, a kivitelezés jogszerűségéért és szakszerűségéért a jegyző és az általa vezetett hivatal dolgozói a felelősek.

Meglátásom szerint a meseháznak a jelenlegi polgármester és testülete szemében egyetlen hibája, hogy az előző testület nevéhez köthető. Úgy tűnik, hogy eddigi ténykedésüket csak az előző testület iránt érzett gyűlölet és bosszúvágy vezérli. Ezt támasztja alá a legutóbbi önkormányzati kiadvány is, melynek egyszemélyű felelőse a polgármester, akit azóta az iskolai SZMK ülésen a volt testületi tagokkal kapcsolatosan kétszer is hazugságon kaptak. Még szerencse, hogy mindezt nem lelkészi minőségében tette.

Szomorúnak tartom, hogy a polgármester és testülete a további építkezések, fejlesztések helyett főleg az előző testület által létrehozott fizikai és szellemi javak lerombolására összpontosít.

Tisztelettel:  Molnár Zoltán