Játék Androidra

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Szavazás

Nincs szavazás

SOMOSI ISKOLA

JELENÜNK ÉS JÖVŐNK AZ ÖNÁLLÓ ISKOLA - A JÖVŐ

 

Az alábbi cikket teljes terjedelmében elküldtem a NEFMI Oktatásért Felelős Államtitkárságra a delegációnkat fogadó Thaisz Miklós Úrnak, hozzájárulását kérve a cikk megjelenéséhez. Megkeresésemre a következő válasz érkezett:

Kedves Zoltán!

Természetesen semmi kifogásunk a cikk megjelenése ellen.

üdvözlettel: Thaisz Miklóspolitikai tanácsadóOktatásért Felelős Államtitkári Kabinet

 

 

Tisztelt Somosiak!

 

Írásomban a legutóbbi „ÖNKORMÁNYZATI HÍREK” betétlapjaként megjelent „Jelenünk és jövőnk az önálló iskola” című írás „A jövő” című részét kívánom pontosítani, esetenként javítani, véleményezni a NEFMI Oktatásért Felelős Államtitkárságán kapott tájékoztatás alapján.

 

Előzmények:

Iskolánk jövőjét illetően az új törvényi szabályozások kapcsán számos vélemény fogalmazódott meg településünkön is. Ezek a vélemények, vélt vagy valós bizonyosságok természetes módon felkavarták főleg a szülők hangulatát. Éles ellentét volt például a COGITO ÁMK főigazgatója által hangoztatott és a jelzett cikkben meg is fogalmazott vélemények és „konkrétumok”, valamint az általam képviselt vélemény között.

Mivel természetes módon, egyetlen somosi lakostól sem várható el a vonatkozó törvény pontos ismerete, ezért csak személyes szimpátia, vagy ellenszenv alapján tudnak kiállni egyik vagy másik vélemény mellett.

A kialakult helyzet feloldásaként javasoltam a Somosi Civil Kerekasztal ülésén, ahol a Szülői Munkaközösség tagjai is jelen voltak, hogy vitás, vagy megválaszolatlan kérdéseinkkel személyesen keressük fel a NEFMI Oktatásért Felelős Államtitkárságát. Javaslatomat a jelenlévők elfogadták, s egyben megbíztak a találkozó megszervezésével. A találkozót nagyon gyorsan sikerült megszervezni, köszönhetően az államtitkárság rendkívül pozitív hozzáállásának. Március 21-én hárman utaztunk fel Budapestre. Az SzMK által megbízott két szülő és én, ahol Thaisz Miklós Úr és két kollégája fogadott minket. A megbeszélés során folyamatosan érezhető volt a segítőkész, udvarias, jó szándékú hozzáállás.

 

A megbeszélésen a következőket sikerült megtudnunk:

·  Az iskolai osztályok alsó létszámhatára 14 fő (a létszámok kialakításánál életben maradnak a „szorzók”, miszerint egyes gyermekek a létszám szempontjából 2 illetve 3 főnek számítanak)

·  Az iskolaépület tulajdonjogáról még tartanak a tárgyalások. Nem tudni, hogy majd állami tulajdonba kerülnek, vagy maradnak az eredeti tulajdonosnál.

·  Jelen állapotban az iskolák fennmaradására állami fenntartásban látnak nagyobb esélyt. Természetesen teljes garanciát az állami fenntartás sem jelenthet.

·  Az államnak általában nem célja és nem is érdeke alapítványokkal olyan szerződés megkötése, melyben az állam vállal minden költséget.

·  Az alapítványi fenntartású iskolák továbbra is működhetnek. Az állam az ilyen iskolák esetében is fizeti a pedagógusok béreit és azok járulékait, amennyiben a megyei fejlesztési tervben az intézmény szerepel. A többi költség a fenntartó alapítványokat terheli.

 

Összevetés (az általam levont következtetések):

 

Paróczai Csaba írásában megjelent, hogy állami fenntartás esetén az épületek is állami tulajdonba kerülnek. Erről az írás keletkezésekor, de még az államtitkárságon való látogatásunkkor sem lehetett semmi biztosat tudni. Azóta viszont kiderült, hogy a főigazgató állításával ellentétben az épületek maradnak önkormányzati tulajdonban!

Az írásban megjelenik, hogy ha az iskola „állami fennhatóság” alá kerül, az igazgatót is az állam nevezi ki. Ez így igaz, csupán azt a tényt felejti el megjegyezni a szerző, hogy az alapítványi iskolák esetében is az intézményvezető kinevezését a Megyei Kormányhivatal javaslata alapján a Miniszter hagyja jóvá.

Azt a valószínűsítést, hogy a somosi iskola tekintetében a felső tagozatot az állam Salgótarjánba vinné, az épületet pedig megtartaná, az államtitkárságon is csak megmosolyogni tudták, mivel ilyen típusú kérdésekben még elvi döntések sem születtek!

Egy általunk nem ismert, a NEFMI Oktatásért Felelős Államtitkárságától kapott értesítésre és tárgyalássorozatra hivatkozva a főigazgató azt állítja, hogy a közoktatási megállapodásuk megújítására kerülhet sor, melynek következményeként 2013-tól a teljes fenntartási költséget a magyar állam állja. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy az államtitkárságnak – elmondásuk szerint – alapvetően nem célja és nem is érdeke egyesületekkel, alapítványokkal ilyen közoktatási megállapodást kötni!

Az írásban szerepel egy „nagyszabású pályázat”, melynek keretében fel lehet újítani az iskola épületét minimális önerő mellett. Talán nem merész részemről az a feltételezés, hogy egy ilyen pályázaton állami fenntartás esetén is legalább akkora eséllyel lehet részt venni, mint alapítványi fenntartás mellett, mivel ilyen pályázatokat általában az állam ír/írat ki.

Végül egy kérés: „bízzanak az iskola jövőjében, bízzanak az intézményvezetésben. A kérés első részével teljesen egyet tudok érteni. Valóban bízni kell az iskola jövőjében! De lehet-e bízni az intézmény jelenlegi vezetésében? Paróczai Csabában és sokoldalú feleségében (ő jelenleg egy személyben főigazgató-helyettes, iskolaigazgató és óvodavezető)? Miért is kérdőjelezem ezt meg? Sajnos, oka van! Kezdeti ígéretével szemben, mai napig nem indított a művészeti iskolában néptánc szakot! Az egykori étkeztető szándéka szerint a somosi gyerekek javára felajánlott közel fél milliós összeget nem a somosi gyerekekre fordította. A somosi szülők által felajánlott 1%-os támogatások – ígéretével szemben – szintén máshol kerültek felhasználásra. Hogy csak a legismertebb dolgokra emlékeztessem Önöket. De ide sorolhatjuk a most elemzett írást is, ami mint kiderült nem tényeken, hanem legtöbb esetben feltételezéseken alapul, s ennek eredményeként a megállapítások is tévesek, vagy valótlanok. A cikk aláírása is érdekes. Az csak illembéli dolog, hogy a nevelőtestületet kisbetűvel a saját nevünk után biggyesztjük, az viszont sokkal csúnyább, hogy mindezt a nevelőtestület tudta és beleegyezése nélkül tesszük.

 

Megértem, hogy a főigazgató számára rendkívül fontos, mondhatni húsba vágó kérdés, hogy hogyan alakul az intézmény sorsa. Nem mindegy számára, hogy családon belül továbbra is betölthetnek-e négy vezető pozíciót vagy esetleg egyet sem.

Mindezek mellett azért egy főigazgatótól méltán elvárható lenne az objektív, tényszerű tájékoztatás!

 

Molnár Zoltán