A 2011. június 16-i lakossági tájékoztatóról a Fityisz nevű felhasználó összefoglaló írását közöljük. Szívesen teszünk közzé további írásokat, észrevételeket is az eseményről, "több szem többet lát" alapon.

 

 

Üdvözlettel: 

Admin

 

 

 

 

Tisztelt Honlapszerkesztők!

A fórumon kérték az összefoglalót a tegnapi falugyűlésről. A jegyzeteim alapján igyekeztem összeszedni a főbb mozzanatokat.

Tisztelettel: fityisz

 

Falugyűlés június 16.

 

Még el sem kezdődött az egész, amikor Klári néni már szította a feszültséget. Újabb szórólapot hozott, s már az üres teremben kirakta a székekre és a képviselők asztalára. Nem is szégyellte a dolgot, mert a kapuban az érkezőknek is osztogatta. Hogy mi állt rajta? A szokásos hazugságok és csúsztatások. S megint csak a „szokásos” négy képviselő csípta a szemét. Neki és a szórólap készítőjének. Meg az ezt a kampánystílust elfogadó csapatnak – jogtudós vezetőjükkel együtt.

 

Az új jegyző korrekten vezette föl a bemutatkozót. Külön kiemelte, hogy ez nem kampányrendezvény, és a normális együttélés szabályaira hívva fel a figyelmet, megkérte a hallgatóságot, hogy tartózkodjanak a bekiabálásoktól. Úgy néz ki, hogy a hallgatóság komolyan is vette a figyelmeztetést, nem úgy, mint néhány jelölt, mert a bemutatkozót többeknek sikerült kampányra használni.

 

Például rögtön az első felszólaló, Angyal László is, aki nyomatékkal kérte a hallgatóságot, hogy szavazzon a volt jegyzőre. Látszott hogy beszélni tud, talán többet is, mint kéne. De mondani nem sokat mondott.

 

Utána jött Angyal Mária Eleonóra, akit még sosem láttam a faluban, bár ő váltig állította, hogy folyamatosan itt volt. Meghallgathattuk, hogy oxfordi egyetemre járt, meg gyógypedagógus mint Murányi Sándor, de csak egy rövid ideig dolgozott a területen. Szerinte ő lehetne a falu leendő pszichológusa. Merthogy ő ehhez is ért. De gazdasági menedzseléshez leginkább. Nyugat-európai kapcsolatokkal rendelkezik, és már eddig is sok külföldit hozott ide. Csak halkan jegyzem meg, hogy eddig sem volt semmi látszatja. Ez a nő egy messziről jött ember, aki úgy fényezte magát, hogy a Napra lehetett nézni – de már nem.

 

A harmadik volt ifj. Balázs Sándor, Sanyika, az önjelölt önkormányzati munkavezető. Mert ilyen titulus nincs, de a szórólapjára kitalálta magának. Neki mindene a munka. Csak egy dolgot felejt el. Ha megválasztják képviselőnek akkor ezt a közmunkát is simán elveszíti. Meg egy kicsit szereptévesztésben is van. Azt mondta, hogy fő programpontja a közmunkaprogram megreformálása, mert a kormány elrontotta az egész rendszer. Csakhogy ezt nem itt kell helyrehozni. Menjen inkább országgyűlési képviselőnek! Lehet, hogy a falu jobban járna vele, mint a jelenlegi ogy. képviselőnőjével!

 

Szebb jövőt ígért Czikora Csaba. Kb. ennyiről szólt a bemutatkozása. Meg arról, hogy a régi képviselők sz@rok, el kell őket küldeni. Szerinte eddig semmi sem történt a faluban. Lehet, hogy tarjáni révén nem vette észre, hogy azért történt itt egy s más a leválás óta... Azt mondja, hogy az új a jó. De hát miért kellene kidobni egy jó mosógépet, ha még üzemel? Miért kellene leváltani egy képviselőt, ha bevált?

 

Czikora Zsolt lehet, hogy meggondolta az indulását. Nem jelent meg a bemutatkozón.

 

Csengődi József Tiborné. A pénzügyes Piroska. Ahogy én kivettem a szavaiból, elég közel áll a volt jegyző csapatához. Felsorolta az életútját, csak azt felejtette elmondani, hogy velünk fizettette ki a prémiuméveiért járó 1.000.000 Ft-ot. Meg azt, hogy a volt polgármester az ő „pénz-ügyeskedése” idején sikkasztott! Azt mondja, megszerette a falut, pedig csak a 90-es években költözött ide. Egymillióért lehet, hogy én is meg tudnék szeretni valamit...

 

Megint kitett magáért Gordos Andrea. A béke és szeretet jegyében az egyetlen olyan jelölt volt, aki mások sározásával kampányolt saját maga mellett. Jól bemutatkozott. Az ő „szociális érzékenysége” már abból kiderült, mikor belekötött Molnár Zoltánba, s végül a nyilvánosság előtt bocsánatot kellett kérnie. De erről már korábban is meggyőződhettünk egy tragédiába torkolló falugyűlésen segítségnyújtás helyett még a bámészkodók füle hallatára odaszólt az intézkedő Tomka Istvánnak, hogy „Boldogok lehettek, megöltetek egy embert.” – akinek az életéért a mentősök akkor még javában küzdöttek.

 

Gőz Gábor pedagógus. A szülei is azok voltak. Járatos a projektmenedzselésben. Meghallgathattuk a pályázatírási referenciáit. De semmi kézzelfoghatót nem mondott. Legalábbis számomra nem maradt meg.

 

Jakus Lajosné mondandója se. Próbáltam ismerősöket visszakérdezni, emlékeznek-e rá, mit mondott. Csak annyit tudtunk meg róla, hogy az állomáson lakik.

Kajzinger István József az összetartozás embere, mert együtt akarja húzni a szekeret. Csak azt nem tudjuk, kiét. A kis szórólapon még a volt jegyző csapatában szerepelt a neve, de tegnap még csak meg sem említették, s a többieket fényező dicshimnusz is elmaradt.

 

M. Szabó Gyula nem ért rá. Ezzel – azt hiszem – mindent elmondtam. S hogy miért nem? Állítólag otthon főzte a gulyást a volt jegyző csapatának, akik nála találkoztak a rendezvény után. Mindenesetre érdekes, hogy a nevét összekapcsolják a faluban keringő szennyes irományokkal, ő pedig nemcsak hogy nem jön el szembenézni az emberekkel, de még bemutatkozni sem akar leendő választóinak. Értelmezzük ezt úgy, hogy magasról tesz a fejünkre?

 

Magyar István sikeresen kiakasztotta a társaságot! Persze az egész úgy kezdődött, hogy ő visszaütött. Mármint Klári néni szórólapjáról felolvasta a neki feltett első kérdést: miért nem fogadta el a polgármestert? A válasza egyszerű volt: mert sikkasztott. Na erre lett nagy hangzavar és felugrosás és kiszaladgálás. Természetesen azok körében, akik még mindig jobban érzik magukat vakon és süketen a hazugságban dagonyázva – csak mert ez így kényelmes nekik.  Válaszolt a többi kérdésre is a sportelnökségről meg a diplomájáról, de már az első mondata olyan ütősre sikeredett, hogy a többire talán a többség nem is emlékszik.

 

Molnár Zoltán az ideje nagyrészét Gordos Andikára pazarolta. A megszólítottság jogán. Rávilágított, hogy Gordos Andrea nemcsak hogy rosszul emlékezik arra a szerződésre, amelyet kutya kötelessége lett volna áttanulmányozni és véleményezni, de még azt is elfelejtette, hogy azt a volt jegyző és a volt polgármester fogalmazta! Lehet, hogy Andika mégsem olyan jól működött képviselőként, ahogy gondolja magáról? Valószínűleg ő is szembesült ezzel, mert amikor Molnár Zoltán felszólította, hogy még a rendezvény vége előtt nyilvánosan kérjen bocsánatot, kénytelen-kelletlen meg is tette! A „kétszeres erővel való munkálkodásáról” meg annyit: a kétszer nulla is nulla!

Tehát Molnár Zoltán mondanivalója emiatt rövidre sikeredett, de én már láttam a szórólapját, azon minden rajta van. Még az is, hogy a Parlament Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsának a tagja! S ezt innen kell megtudnom? Miért nincs a falunak újságja, hogy ilyenekre büszkék legyünk??? Ja, tudom... Andikának kell szólni, ő ígérte.

 

Murányi Sándor nagyon jó beszédet tartott, mint mindig. Ő is válaszolt a szórólapon lévő kérdésekre, de olyan higgadt, és az ocsmányságokon felülemelkedő stílusban, hogy még a habzó szájú ellenlábasok is el-elmosolyodtak. Rámutatott arra, hogy a salgótarjániak követelését átfordították úgy, hogy most Somos követelhet 40 millát. Megtudhattuk, hogy az iskolájának a nevét nem szégyenli, merthogy ő adta! S azt is, hogy „köszöni, jól van”. A mások zsebében turkálók pedig besétálhatnak a hivatalba és utánajárhatnak, hogy nem 4 milliót vett ki, de annál talán többet hagyott bent a falu kasszájában. Jó dolgokat mondott és jó stílusban adta elő.

 

Nekem különben az egész vagdalkozásból az jön le, hogy a Klári néniék legújabb szórólapja olyan, mint az orosz tudósítás. A hír igaz, csak nem Moszkvában, de Szentpétervárott, nem Moszkvicsot, de Ladát, és nem osztogatnak, de fosztogatnak. Klári néni! Aki sz@rt dobál, az lesz a legkoszosabb!

 

Oláh Ernő fél percben foglalta össze mondandóját. Ő a kisebbséggel foglalkozott eddig is, és ezután is ezt teszi majd. Így legyen!

 

Sáriné Princz Ildikó intelligens, rövid beszédet tartott. Érdekes, most tudtam meg, hogy a családjában hagyomány a faluért dolgozni. Még csak fél éve képviselő, de négy évben gondolkodik, ezért jelöltette magát újra. Azért az tetszett, amikor arról beszélt, hogy a képviselőség komolyabb-nehezebb problémákkal jár, mint ő eredetileg gondolta, s ezt ajánlotta a képviselő-jelöltek figyelmébe is. Talán azok, akik „újak”-ként akarnak bekerülni a falu vezetésében indulás előtt egy kis önkritikát gyakorolhattak volna. Ez nem fenékig tejfel! Itt dolgozni kell, emberek!

 

Dr. Szabó István érveket érvekkel szeretne ütköztetni. Segítsünk neki! Ellene legfőbb ÉRV a csapat, amelyikben játszani akar. Ha ő – ahogyan állítja – tényleg a mocskolódás ellen van, akkor mit keres abban a csapatban, amelyik csak ezt használja kampányra? Láttunk már tőlük értelmes szórólapot? Bármelyikőjüktől is? Dr. Szabó csak azért akar képviselő lenni, mert a volt jegyző megkereste a lakásán, amiért a szüleit főnökként felügyelte hosszú éveken keresztül? Vagy tényleg hasznára akar lenni a falunak? Akkor állítsa le az ocsmány irományokat! Érdekesen tálaltam a pénzügyi programját: ő úgy gondol az önkormányzatra mint magánemberre, aki belenéz a pénztárcájába vásárlás előtt, és csak annyit tesz a kosárba, amennyi pénze van, nehogy a kasszánál derüljön ki, hogy túlköltekezett. Ha tájékozódott egy kicsit az önkormányzatok szabályozásáról és támogatásáról, akkor bizonyára tudja, hogy a hasonlata kicsit sántít. Ugyanis az önkormányzatoknak több a kötelező feladata, mint amennyi pénzt kap azok megvalósításához. Tehát már előre tudja, hogy mit kell vennie, s hogy úgysem lesz rá elég pénze. Na most melyik ujjába harap? Nyilván abba, amelyik nem kötelezően ellátandó. Például bezárja az iskolát? Megint egy komoly, racionális ÉRV ellene.

Szemerády Miklós – a nagy pálforduló. Nem tudom, hogy érezhette magát a bőrében, de le a kalappal, nem látszott rajta, hogy feszélyezné volt puszipajtásai közelsége. Ő tényleg az az ember, aki elfogadja az ÉRVEKET. Aki utánajár a tényeknek, s nem habokba beszél, vakon ígérget. Remélem, bekerül. Jórészt azt mondta el, ami a blogjában is van. Azok is jó írások, bár kicsit személyesek. De hát erről szól a blog! Tetszett, hogy javasolta a többi jelöltnek, hogy járjanak be ők is a hivatalba több mint négy éve rendszeresen, és tájékozódjanak a valós helyzetről. Vállalkozóként érdemes lenne bevenni a faluvezetésbe.

 

Postás Rita, alias Tamás Péterné, nem is kellett volna hogy bemutatkozzon. Ő az, akit tényleg mindenki ismer a faluban. 30 éve dolgozik a faluban, a posta vezetője. Sokan tudják róla azt is, hogy a Kertbarátok elnöke. Eddig is sokat tett a faluért, és sokak véleménye szerint képviselőként még többet is tudna. Nem tudom, mi igaz a szóbeszédből, de állítólag a volt jegyző önkormányzati beépített embere még fel is kereste, hogy lebeszélje az indulásról! Hajrá Rita!

 

Tóth Mihály József. Mindenki Misi bácsija. Bányász szakszervezet. Ettől többet nem is kell mondanom róla. Egyszerre akar fejleszteni és adót csökkenteni. El is hinném neki, hogy sikerülhet, ha megmutatná, hol rejtegeti a bőségszarut, ami majd az adó elvesztése után fedezi a fejlesztéseit!

 

Tölgyesi Mária Zsuzsanna. A huncut! Képviselő akar lenni, de közben annyit nem tud megszervezni, hogy másik napon legyen a szülői értekezlete az óvodában! Elkésett. Ezért a polgármester-jelöltek után kapott szót. Egyébként aranyosan naiv volt. Rendezvényeket akar szervezni. Nem mondaná meg neki valaki, hogy anélkül is részt lehet venni a munkában, hogy képviselőnek választanák?

 

Jön a hab a tortán. A két polgármester-jelölt bemutatkozása és programja.

 

Első volt a volt jegyző. Nagyon izgult már előtte. Rengeteg „csikket eltaposott”. Csak úgy járt a lába, míg a sorára várt! Mint Gyurcsány az asztal alatt. Emlékeznek arra a videóra? Na jó, vissza a volt jegyzőhöz!

Prédikált. Unalmas, temetési beszéd volt. Lehet, hogy lelkesítőnek szánta, de én már gyerekkoromban se szerettem, ha a szószékről mondják meg a tutit. De legalább az emberek szemébe nézett volna, ha hozzánk beszél!

Semmi konkrétumot nem hallottunk, de: ő „nagyon fontosnak tartja”. Ezzel kezdődött minden mondata. Miket is tartott fontosnak? Az utak fejlesztését. Ez már elkezdődött, tehát nem találta fel a spanyol viaszt. Az adócsökkentést is fontosnak tartotta. Ez nagyon érdekes, mert ő volt az, aki a maximális összeget javasolta a képviselőknek már a bevezetés előtt! Meg a pályázatok maximális kihasználását. Csakhogy az őáltala vezetett hivatalnál sikkadtak el a pályázati lehetőségek (meg a számlák kifizetése is). Meg már megnyert pályázatból kellett visszafizetni 600.000 forintot legutóbb, mert nem tudta tartani a határidőt! Nekem az egész ember úgy ahogy van, hiteltelen.

Bemutatta az egyre foghíjasabb csapatát. Foghíjas, mert Kajzingerről egy szót sem szólt. Pedig vártam volna, ha már felírta a cetlijére. Egyfolytában Meszes Pityura hivatkozott, az ő ismertsége mögé bújva próbálta elterelni a figyelmet arról, hogy nem somosi. Ő fordította az egészet inkább kampányrendezvénnyé a bemutatkozás helyett. Az egész beszéde tele volt üres frázisokkal és fellengzős szavakkal.

Mi itt falusi emberek vagyunk. Ha úgy tetszik, parasztok – a szó jó értelmében. Ha valaki „közénk gyün” az beszélje a mi nyelvünket és punktum!

 

Aztán jött Tomka István. Na, róla mit mondjak? Meglepett. Hallottam már beszélni. Kis társaságban még elmegy, de nagy tömeg előtt nem szeret beszélni, meg olyan orrhangja lesz, hogy alig érteni, mit mond. Erre most kiállt, és tök karakánul előadta magát! Kicsit megijedtem, amikor egy hatalmas paksamétával vonult a teremben, de szerencsére nem olvasta fel mindet. Sőt, a nagy meleg miatt inkább rövidebbre fogta a mondandóját, hogy kiérjünk végre a levegőre.

Ez valóban bemutatkozó volt. Ott kezdte, hogy hány éves, hány gyereke van, hol tanult, hol lakik. Somosi. A gyerekei is. Az édesanyja is. Felsorolt egy csomó mindent, hogy eddig miket tett a faluért „nem képviselőként”. Nekem az összesből leginkább a Somos Újság hiányzik. Kár, hogy Andika megtorpedózta.

Tetszett, amit Tomka mondott. Hogy ő akar a falu egyes számú közmunkása lenni. Igen, nekem valahol ez a fajta alázat hiányzik ezekből az emberekből, akiket végighallgattam. Ezek főnökök akarnak lenni. Kiskakasok a szemétdombon. Ez az ember meg idejön és szolgálni akarja a falut. Tényleg jó volt hallani.

Már a szórólapján is olvastam, hogy társadalmi megbízatásban akar dolgozni. Én már eddig is hülyének tartottam a képviselőket, hogy pénz nélkül dolgoznak, de hogy most meg még a polgármesternek se fizessünk! Nekem tetszik az ötlet!

A szórólapon a szemére vetették, hogy nem a „fityesz” támogatja. Már ősszel is csak vitte tőle a szavazatokat a párttámogatás, jó hogy végre belátta!

Ő már úgy érkezett, hogy konkrétan tudta, miket akar csinálni a faluban polgármesterként. Elsőként rendet a hivatalban. Már ráférne! Ilyen polgármester meg jegyző után, mint amilyenek nekünk jutottak, talán ideje lenne végre elérni, hogy rend legyen. Máshol már egész jól működnek az önkormányzati káefték meg alapítványok, örülnék, ha Somosnak is lenne ilyenje. A tanácsadói tanács is jó ötlet, de legjobban a falubejárás tetszett. Évente egyszer bejárja az egész képviselőtestület meg hivatal a falut, hogy személyesen nézzen szét! A 24 órás diszpécserszolgálatot meg a térfigyelő kamerákat írtam még fel, amik tényleg sokat segíthetnek a közbiztonság javításában. A régi teniszből meg parkot csinálna tűzrakóhelyekkel, meg lenne ifjúsági klub a fiataloknak. Nem tudom, hogy működne-e a népszínház, de nagyanyám idejében még jó szórakozás volt. Megint volt kívánságkosár is, kíváncsi leszek rá, hogyan válik be a gyakorlatban! Mindenféle egyéb ötletei is voltak, de azt mondta, majd lesz róla szórólapja, úgyhogy nem írok le mindent.

 

Az egész nagyon pozitívan sült el. Többségében azt hallottam az emberektől, hogy pozitívnak értékelték az egészet. Olyanok is, akik egyébként nagy kákacsomókeresők. Összességében tényleg jó volt. Tomka és a „már bejáratott képviselők” határozottan javultak, a volt jegyző meg minősítette magát a nyugdíjasklub csapatával.

 

Ne feledjük, június 26-án választás! Aki él és mozog, annak a szavazófülkében a helye! Aki nem jön el és nem szavaz, attól meg nem akarom utólag hallani, hogy miért ez vagy miért az lett a képviselő/polgármester! Ki mint veti ágyát... olyan képviselőket kap a faluja!

 

Csak okosan!

 

 

 

 

Az alábbiakban Nempalóc nevű felhasználónk jegyzeteit tesszük közzé.

 

 

Angyal László: volt önkormányzati dolgozó. Céljai: záportározó, a Báberki patak rendezése, bányamúzeum létesítése Somoson, legféltettebb kincsünk a víz, 2030-ra vízhiány lesz, 8 hónapja helybenjárás van Somoson. Csak azt nem tudni, honnan tudja, mert akkor már nem volt az önkormányzat dolgozója.

 

Angyal Mária Eleonóra: többször hangsúlyozta, nem azért mondja, mert Cambridge-ben végzett, de el akarja mondani, hogy ott is végzett, meg hogy pszichológus is, és ezirányú végzettségét is szeretné az önkormányzatnál kamatoztatni. Meg nyugat-eruópai vendégeket hozott. Csak azt nem tudjuk, hogy kit, mikor és hova.

 

Balázs Sándor: a közmunkareformot és a kommunális adó eltörlését tűzte programjára.

 

Czikora Csaba: kicsit rövidre sikerült, annyit mondott, hogy új kell és kész.

 

Czikor Zsolt: nem jött el.

 

Csengődiné: szépen indult minden a leválás után, mindenki dícsérte Somost, aztán meg minden az ellenkezőjére fordult.

 

Gordos Andrea: igaztalanul, sunyi módon belekötött Madárba, amiért bocsánatot is kellett ott a helyszínen kérnie, amikor Madár ezt nehezményezte. Területi felelősségrendszerre akarja osztani a falut, a felelősrendszerben mindenkihez néhány utca-településrész tartozna.

 

Gőz Gábor: mint gyakorlott pályázatíró és pályázati projektmenedzser ajánlja jószándékúan szolgálatait az önkormányzat képviselő-testületébe.

 

Jakusné: szemetes a falu, megválasztása esetén az óvoda konyháját felújíttatja.

 

Kajzinger: egy irányba kell húzni a szekeret, jól megmondta a frankót. Mintha lehetne 2-3 irányba is húzni egyetlen szekeret.

 

M. Szabó: nem tisztelte meg jelenlétével a falu érdeklődő lakosait.

 

Magyar István: reagált a sorozatos szennyirodalomra, és feltárta a kialakult helyzet előzményeit, valamint a valódi okot: Lichner sikkasztását.

 

Madár: azonnal bocsánatkérésre szólította fel Gordos Andreát. A leválásnál és iskolaindításnál ott volt a barikádok tetején. A fenntartható fejlődés országgyűlési munkacsoport tagja, és ebben a minőségében is, meg a környezettudatos nevelés területén szerzett pályázati tapasztalatai alapján is nagy hasznára lehet az önkormányzatnak, ahogy ezt eddig is bizonyította.

 

Murányi Sándor: úgy válaszolt a szennylapos kérdésekre, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált: az abban foglaltak rosszindulaton és hazugságon alapulnak. Jól beszélt tiszteletről, élhetőbb faluról, önzetlenségről, a hagyományokra támaszkodva kell erkölcsös és törvényes módon küzdeni Somos felvirágoztatásáért.

 

Oláh Ernő: megmondta a frankót, hogy továbbra is felzárkóztatja a cigányokat, és ez már most is nagyon megy, mert nincsenek betörések meg lopások.

 

Sáriné: szeretné folytatni a képviselői munkát, elsősorban az iskola végett.

 

Dr. Szabó Meszes Pityu: mondjunk nem-et a gyalázkodásra. Ha nem itt lenne, akkor azt mondaná, hogy hányingerkeltő, így hogy itt van, mégis azt mondja, hogy hányingerkeltő.

Úgy vásároljunk, ahogy a pénztárcánk engedi. Legyenek Somoson utcatáblák. Az életfeltételeken javítani kell, a közmunka meg eladható árut termeljen.

 

Szemerády: a szíve csücske Somoskőújfalu. Nagy munkáltatói és vállalkozói tapasztalatokkal rendelkezik.

 

Tamás Péterné: postás(kis)asszony, alapító a Kertbarát Körben és ott elnök is, az összefogás fontosságát hangsúlyozta.

 

Tóth Mihály: az utak állapotában követelt gyors változást, az idősekkel való törődésben ajánlotta fel szolgálatait.

 

Dr. Tóth: kampányolt, mint a gép. Annak ellenére, hogy meghirdetéskor is bemutatkozásról volt szó, és a mostani jegyző külön hangsúllyal felhívta mindenki figyelmét, hogy nem kampányműsor kell, hanem személyes bemutatkozás. Az ún. Tóth-csapat mellett külön-külön névvel is agitált. Az előadás olyan vérszegény volt, mint egy fehéregér vérátömlesztés előtt.

 

Tomka: átütően meggyőző volt, a programja kidolgozott, összeszedett, vállalható. Voltak eddig el nem hangzott, de mégis reálisnak tűnő új elemek, amelyek a Tóth úréban nem voltak fellelhetőek. Az észrevételei helyismeretről árulkodtak, térről-térre, utcáról utcára ismeri a falut, hol kell építeni, felújítani, stb. Pl. a népkert állapotának helyreállítását is javasolta, ahol lehetne tenisz, játszótér, tűzrakóhely.

 

Tölgyesiné: késett, de kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Gyakorlatilag csak rendezvényekről beszélt. Tetszett neki a néptánctalálkozó, a gyereknap. Legyen még több rendezvény.